,, A sorodat te írod, de valaki valamivel mindig beleszól..."
Kómás fejjel ébredtem. Úgy néztem ki, mint egy rózsaszín hálóruhás zombi, akinek felnyalta a haját egy tehén.
Ráadásul elfeküdtem a vállamat.
Cicás papucsomban kisétáltaltam a konyhába. Anya meg apa egyszerre ugrottak odébb a látványomtól.
Feltessékeltek a fürdőbe. Lefésültem a hajamat majd képtelen voltam a tetejét hajlakkal rögzíteni, mert mindig felállt.
Térdnadrágot és sötétkék pólót húztam magamra. Derekamra kötöttem a szürke, belebújós kapucnispulcsimat, hisz attól független, hogy nyárias az idő, mégis csak ősz van. Táskámba dobtam a telómat és visszasiettem a konyhába. Reggeli után a megszokott úton, megindultam az iskolába. Fekete tornacsukám minden lépésnél csattant egyet a betonon.
Verőfényes napsütés hatására a szemem már-már fájni kezdett. Elővettem a napszemüvegemet és felvettem.
Pár perc múlva csatlakozott mellém Alan és Huo, a legjobb barátaim. Nevetve mesélték nekem a hétvégéjüket.
Beértünk az iskolába. Épp csak beléptünk a terembe, be is csengettek.
Leültünk a helyünkre.
•>•
-Hé, Hella!-lépett az asztalomhoz az utolsó óra után Christian-Délután nem jössz velem a cukrászdába? Meghívlak egy sütire!
-Hát...öm...Hazamegyek, megkérdezem!-mondtam
-Rendben, hívj, hogy mit mond!
Meg se várta a válaszom, elment.
Hazaúton közömbös arccal meséltem Alanynak. Ő elkezdett ugrándozni, nevetgélni. Virágmintás ruhájába bele-belekapott a szél.
-Hella, randira meeegy!-kiáltozta
-Ugyan, az is lehet, hogy nem is megyek!-mondtam
-Dehogynem! Anyud biztos elenged, egy utcányira laksz a cukitól!
-De Chrissel nem enged!
-Oh, ugyan máár! Na szia csajé!-futott el a keresztutca felé
-Szia!-kiálltottam utána
Visszaintett majd folytatta az útját.
Mentem még egy darabig, majd beléptem az előszobánkba. Ledobtam a cipőmet és felvittem a táskámat. Gondolkoztam egy darabig. Hívjam fel Christiant, hogy anya nem enged, vagy merjem megkérdezni. Lassan lesétáltam a konyhába. Felültem a konyhapultra.
Anya épp gyümölcsöt szeletelt egy tányérba.
-Anyu...-kezdtem
-Tessék?-kérdezte
-Elhívtak a cukrászdába...
-Alan vagy Huo? Vagy mindkettő?
Kellemes nevetést tűzött a kérdés végére.
-Egyik sem...
Meglepetten fordult felém.
-Fiú?
-Ahm...Aham...
-És ki?
-Christian Liop...
-Ha te szeretnél menni, mégy...De maximum fél hétre itthon legyél!
-Rendben, köszi anyuu!-öleltem meg
Nyomtam egy puszit az arcára majd felszaladtam az emeletre.
Ledobtam magamról a mai ruhákat és elővettem egy kék, térdig érő ruhát.
A hajamba hajfánkot raktam, majd egy megintcsak kék masnit tűztem bele.
Felvettem a fekete szandámat és egy kisebb táskát vettem a vállamra.
Telefonomon kikerestem Christian számát és tárcsáztam.
-Haloo?-szólt bele-Itt Christian Liop, kivel beszélek?
-Szia Chris! Hella vagyok! Elengedtek!-mondtam
-Oké, tíz perc ott vagyok!
-Jó!-letettem
Igazítottam még kettőt a hajamon majd lementem a nappaliba. Tv-ztem egy kicsit aztán csengettek. Mosolyogva nyitottam ajtót...a postásnak. Anyának hozott valami csomagot. A bokroknál ismerős barna hajkorona jelent meg. Nemsoká egy szürke szempár is társult, hozzá illő sötétszürke pólóval, farmernadrággal. Hatalmas mosolyt küldött felém. Odasétált hozzám, majd megállt a lépcső előtt.
-Mehetünk?-kérdezte
-Persze!-mondtam-Elmentem Anyu!-kiálltottam be a hátam mögé
Lassan sétáltunk egymás mellett. Gondolkoztam volna, hogy mit kéne mondjak, de semmi. Néha szóra nyitotta a száját, mégse szólalt meg.
Odaértünk a cukrászdához. Mindketen egy krémes mellett döntöttünk, amire összemosolyogtunk. Leültünk egy kis asztalhoz az udvaron. Aranyos fehér fémszékek voltak körülötte. Felettünk babarózsaszín-fehér mintás napernyő védett minket a tűző napsütéstől.
Kicsit feszengve éreztem magam, mert beillettem ebbe a kis barbibaba világba, a babakék ruhámmal, barbibabás hajammal, ráadásul az a masni is! Gyerekesnek fog tartani.
-Mi a baj?-kérdezte hirtelen
-Áh...Semmi...-válaszoltam
-Hazudsz, tudom! Szóval mondjad! Nem akartál volna eljönni? Tudod, hogy nem lett volna muszáj!
-Ehh...Az az igazság, hogy akartam jönni, csak...
-Túl baba a cukrászda?-nevetett fel
-Hát, kábe...Az a baj, hogy én is baba vagyok...
Elkezdett röhögni.
-Aranyos vagy, de ettől független jól áll!
Enyhén elpirultam, majd nehezen kinyögtem egy "köszi"-t.
Elkezdtünk beszélgetni. Chris nagyon jófej, sokáig elvoltunk. Hirtelen megcsörrent a telefonja. Unott fejjel vette fel.
-Mi az?-Szólt bele
Én csak szöszmöszölést hallottam.
-Ühüm...Megyek...-tette le, majd hozzám fordult-Anya hívott! Muszáj volt elmennie otthonról, és haza kell mennem vigyázni a húgaimra!
Zavartan megvakarta a tarkóját, majd bevitte a tányérokat. Egy darabon még együtt mentünk. Az első keresztutcánál lefordult, én meg mentem tovább.
Vagy 20 méterre voltam a sövénykerítés kezdetétől. Anya a kapuban állt és integetett. Furcsa érzés fogott el. Félelem és bizonytalanság. A hasam is görcsbe rándult. Lassan tettem még pár lépést.
Hirtelen sikítozást hallottam a bal oldali kisutcából. Megtorpantam és odakaptam a fejem. Bár ne tettem volna! Egy sötétkék maszkos fickót láttam meg. Kezében egy csillogó fekete mintás tőr volt.
Minden olyan hirtelen történt. Az idegen a fegyverét a két lapockám közé szúrta. Kirántotta majd szó szerint elfújta a szél. Nem láttam színeket, minden szürke volt. Anya szaladt oda, miközben a telefonon tárcsázott valakit.
-Haló? Mentők?-kezdte, mikor felvették-Egy lány összeesett itt! A hátán vérző, friss seb van! Nem, nem tudom, hogy került oda!
Nem értettem, hogy mit mond ezután.
Csak azt tudtam, hogy fájt. Fáj a seb, fáj a szívem."Egy lány", "nem tudom, hogy került oda!", de miért? A lánya vagyok! És ő miért nem látta azt az embert?!
Egy szőke fiú guggolt le mögém. A sebre terelődött a tekintete. Szemei elkerekedtek és az ölébe kapott. Felállt és elkezdett futni velem...A kórházzal ellentétes irányba. Szólni akartam, hogy amarra menjen, de egy hang nem jött ki a torkomon. Mellettünk Alan ment el. Kerek szemmel figyelt de nem jött oda. Huo karját megütötte majd felém mutatott. A legjobb barátom csak megrántotta a vállát és ment tovább. Az idegen fiú elfutott velem egészen a 19.panelházig. Megnyomta a kapucsengőt majd belekiáltott egy "újonc" szót, mire kinyílt az ajtó. Lenyargalt a pincébe és egy műtőágyszerűségre fektetett.
📌📌📌
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése